Ismét kedd, ismét nődoki

Most nem volt semmi fájásom CTG alatt, a vérnyomásmérő meg csak 3.-ra jelezte csak ki, hogy van pulzusom... :) (szerintem elnyomta a pulcsim a vérkeringésemet, azért...)

Egyébként minden rendben, méhszáj zárt, doki szerint tuti nem lesz koraszülés, ne aggódjak. Zsebimanó 2800 gramm! :-O Liluci ennyivel született! :)

És láttuk az arcát... Teljesen ledöbbentem, mikor a doki egy olyan szögből nézegette az UH-val, ahonnan nem szokta, néztem a képet, és ott volt az arca... Annyira szépen látszott minden.. A pisze nózija, a nyitott csókos szája... Én persze azonnal elkezdtem bőgni... :$

A fájásaimra azt mondta, hogy megy lefelé Zsebi feje, attól van a mindjártmegjön érzés. (azért, biztos ami biztos alapon megkérdeztem Dorkát is, mégiscsak szülésznő lesz, ő is ezt mondta... :D Így már el is hiszem... :D)

Hm... Asszem kb ennyi volt... Ja? a vizeletem végre 100%-osan rendben volt! Végre... Kínszenvedés volt ennyit innom... Nem megy ez nekem... :$ De igyekeztem, és saját magamhoz képest ügyes voltam! ;) (most megveregettem a vállamat is, és igen, roppant szerény személyiség vagyok... :D)

Legközelebb csak két hét múlva megyünk, jövő héten nem rendel. Két hét múlva... Akkor már jöhetne is Zsebi... 4 időpontot kapott tőlünk, ezek közül "választhat":

2010.02.25.

2010.03.03.

2010.03.10.

2010.03.16.

Persze, ha máskor jön sem baj! :) De ezek a javasolt időpontok... ;) Vannak percek/napok, mikor nagyon drukkolok, hogy a február 25-öt válassza... Mikor pl hajnalban egy keményedésre ébredek... vagy csak simán nem tudok átfordulni a másik oldalamra, csak kb daruval... vagy, mikor az ütőeremet fejelgeti... Ilyet még senki mástól nem hallottam, hogy erre panaszkodott volna, nekem meg mindkét csemetém ezzel játszik... CSETT! És Anya majdnem összeesik, mert lezsibbad a lába....

Ekkora ma este a pocakom:

35+0

JA, és Lilu szerint "anyanyos a dottóbácsi!" vagyis aranyos a doktorbácsi... ;) Amúgy tényleg az!

Norina

Ma délután fél 3-kor, 3100 grammal, 50 centivel megszületett M. Norina, ezáltal  kétgyermekes Édesanyává vált a füsseni barátosném...

Gratulálunk Nektek a Tündérlányhoz!! Köszönöm, hogy én láthattam először a képeket! :)

Alig pár percesen, már az Anyukája karjai közt...

Nagyon sok Boldogságot, és Örömet kívánunk Norkababához!!!! :)

Lilukáról :)

... mert már olyan régen meséltem Róla! :)

Nagyon-nagyon sokat beszél. Gyakorlatilag mindent mond, rendesen, mondatokban, még az igeidők is jók legtöbbször! Van néhány csakazértse szava, ilyen pl az "oroszláni", ami az ELEFÁNT/ELEFÁNI! :D De, ha oroszlánt lát, arra is "oroszlánt"-t mond. Már annyit magyaráztam neki, hogy az NEM oroszlán, hanem elefánt, hogy egy csomószor én is belekeveredek... :$ (egyik kedvenc meséje a Micimackó és a Zelefánt)

Énekli a Süsüt, a Kis kacsa fürdiket, a Mókuskát, az "Itt ül egy kis kosárban" kezdetű nótát, az Icipici pókot, a "Fej-vállak-térd és talp"-ot, most tanulgatjuk az "elment vadászni"-t, nagyon ügyesen számol... Tegnap beszéltünk a barátnőmmel, akinek Bence a kisfia, köszönt neki a telefonban, és már mondta is, hogy "belebújt kemence!" :)

Rászokott arra, hogy azt mondja "aha" az igen helyett. Ennek örömére feltűnt, hogy milyen sokat aházunk Levivel...

Mindenre kérdezi, hogy "miez?", "mit csinál?", akkor is, amikor tudja... Nézi a mesét, és be nem áll a szája "mit csinál az Oroszláni? Mit csinál a Majaca?" (Malacka), bohóckodik: "mit csinál a Liluka? Vicces megint!" :)

Olyanokat mond, hogy "de anyanyos!" (de aranyos), "milyen cuki!", (igen, ezeket tőlem hallja... :$),  "kicsi Apám, kicsi Anyám"... Kis zabálnivaló Babácskám...

Mindent kommentál: "Rajzolok... Csigabigát... Itt a szemeje... Szájaja is... Házikót is... Cicát is... Itt a lábaja..." Igen, a birtokossal még mindig vannak gondjai... :)

Ismét nagy kedvenc lett a rajzolás. Egy ideig hanyagolta, de most megint nagyon rákapott. Nagyon szép csigavonalat tud már rajzolni! :)

Teljesen egyedül eszik, a végén szól, hogy "Anya segíts!", de pl a leves levét is nagyon szépen tudja kanalazni. (ha nem akarja, hogy segítsek, akkor meg azt mondja, mikor kérdezem, hogy segítsek-e, hogy "Liluka segít!" -ehhez általában felemeli a fejét, és becsukja a szemét, primadonnáskodik... :D) Balesetek persze vannak, tegnap 2x öltöztettem át, de ebbe az is beletartozott, hogy először adtam neki multivitamin gyümölcslevet, ami naaaaagyon nem ízlett neki, így laza lendülettel kinyitotta a száját amiben egy egész korty volt, így mind a gatyáján landolt... Ez volt az 1. A 2. azért volt, mert sportkupakos flakonból ivott, és azt még most tanulja... Pohárból nagyon ritkán iszik, és általában gyorsan félrenyel tőle, hisz a cumisüvegén még mindig 1-es cumi van, azt szereti, meg azt szokta meg, és az hasonlít a cicire... Naponta 2-3x szopizik még mindig...

Étvágya nagyon változó. Van, hogy vacsira megeszik 2 szelet kenyeret, van, hogy csak a feltétet róla. Az édeset nagyon szereti, nutis, vagy lekváros kenyér hamarabb lecsúszik, mint bármi egyéb, de tegnap pl csak paradicsomot evett vacsorára. Szóval az ízlése is változó, meg a mennyiségek is. Ja? De pl a citromot egy fintor nélkül nyalogatja... :D Egyébként teljesen ugyanazt eszi, amit mi. Reggelire műzli, ebédre ebédet (pl a csilisbabot is imádja... :$), uzsira joghurt/puding, vacsira szendvics+gyümi.

Alvásáról tudnék mesélni, de nem akarok... :) A szobáját mindenesetre megszokta már. Mikor felkel, fekszik tovább az ágyában, és kitartóan kiabál "Anya... Anya! ANYAAA!!!!", de nem esik kétségbe, és nem is kel fel, megvárja, amíg bemegyek hozzá, és mellébújok. Ha kitakarózott alvás közben, ilyenkor rögtön szól, hogy "Lilukát takabe!" (Lilukát takard be), átölel a kis kezeivel, kapok puszikat, aztán az ÖSSZES állatkát odapakolja nekem, megnézegetjük őket, beszélgetünk, mondókázunk... (tiszta giccs.... :D)

Nagyon sokat segít! Imádja a mosógépet ki és bepakolni. Nekem nincs más dolgom, mint odaszórni a gép elé a szennyest, Lilu mindent beszór, együtt beletesszük a mosó"port" + az öblítőt, beállítom, ő meg bekapcsolja. Mikor végzett a gép, szól, hogy kész a mosógép, és segít kipakolni, teregetni... :)

Rendmániás. (de jó lenne, azt mondani, hogy tőlünk örökölte... :$) A nyitott ajtókat azonnal csukja be (ami "remek", mikor épp a fagyóból akarok valamit kivenni, ő meg rámcsukja... :D), ha szólok, hogy vmit tegyen vissza a helyére, már viszi is, ha talál vmi ruhát, teszi a mosógépbe... Még mindig nagyon JÓ, nem dob ki mást a kukába, csak ami odavaló, nem rak mást a mosógépbe, csak ruhát.

De a múltkor megvolt az első rosszalkodása... Összefirkálta a falat... (pont az ilyenek miatt festettük fényesre a szobája alsó részét, hogy le lehessen törölni) Persze nagyon mérges lettem, leszidtam, megbeszéltük, hogy milyen csúnya lett a fal, bezártam a szobájába pár percre gondolkodni. Utána, mikor mondta, hogy "bocsánat"... Jajj... Olyan édes... Levi mikor hazajött, elmondtuk neki, mi történt, Levi is mondta neki, hogy nem szabad ilyet csinálni, és ez a kis Tündér úúúúúgy elszégyellte magát... :( Rögtön lebiggyent a szája,és eltakarta a kis kezeivel a szemét... :( Mi is elszégyelltük magunkat... Mert rájöttünk, hogy SOHA nem mondtuk neki, hogy azt nem szabad! Honnan tudta volna?? Ez volt az ELSŐ ilyen eset, lehet, hogy kicsit túlreagáltuk, mindenesetre több ilyen azóta nem volt.

Egyedül nem öltözik, de nem azért, mert nem tud, hanem mert ugye mindig csak azt hallotta, hogy "ne vedd le a zoknidat", "ne vedd le a sapkádat", ezek után miért tenné? :)  Viszont minden ruhának tudja a rendeltetését, a nevüket is, a mintájukat is megnevezi ("pöttyös, csíkos, virágos, cicás"), és ha megyünk valahova már szalad a kisszékéhez, hogy öltözzünk. :) Miután hazajöttünk is leül, és türelmesen vár, hogy levegyük a ruhákat.

Váltott lábbal lépcsőzik- már gyorsabban, mint én... :D :D :D

Van még sok-sok minden, amiről írnék, de most nem jut eszembe, és így is naaaaaagyon hosszú lettem... :)

Végül egy "pocakos" kép:

Ja igen... Tesót nagyon szereti... Szopi után ül az ölemben, megsimogatja, hozzábújik... Tegnap azon vitatkoztunk, hogy "ott a tesó köldöke!"- "nem az az Anyáé!" "Tesóé!" :D Nem hiszem, hogy nagyon megértené, hogy egy kisbaba lesz a Tesó, de azért mondogatom neki serényen, hogy nemsokára itt lesz, ő is fog cicizni, nem lesz foga, és nagyon nagyon picike lesz... :) amúgy a 4D-s UH-n látja az arcát, és meg is tudja mutatni, hogy hol a szeme-orra-szája... ;)

Kedd: nődoki

Ma reggel Zsebidokihoz voltunk hivatalosak.

CTG-ztünk, volt egy szééééép keményedésem! :) Ilyet én még nem láttam... :$ Teljesen máshogy nézett ki, mint anno, mikor Liluval volt a kórházba rohanásunk. Akkor szép kis domb volt, most meg olyan cikkcakkos volt a teteje, közben, párhuzamban Zsebica szívhangja is. Érdekes volt! :) Úgyhogy reggel óta már azt is tudom, hogy mikor nem Zsebi helyezkedik, hanem a méhem gyakorol, szóval kijelenthetem, hogy jóslófájásaim vannak, azt hiszem... Egyébként éjjel is felébredtem egyre, ilyen még nem volt eddig... Mese nincs, beléptünk a 35. hétbe... :-O

A vizeletemben most nem volt vér, de fehérje pl igen... Mondta a védőnő, hogy vagy gyulladás, vagy nem iszok eleget. Mióta csütörtökön rámparancsolt a doki, hogy napi 2 liter víznek le KELL mennie, azóta ezt sikerült is tartanom (NEKEM!!! Aki amúgy, alapból jó, ha 2-3dl folyadékot megiszik... Kínszenvedés volt...). Bár, ma, doki előtt tényleg nem ittam, úgyhogy nem tudom... De az antibogyó kúrát egyelőre megúsztam.

A Hebamme azt javasolta, hogy 2 naponta igyak meg 4-5db citrom levét, kortyonként, egész napra elosztva. Nem limonádénak, hanem a la nature, így savasítsam a szervezetemet. Még jó, hogy szeretem a citromot... :)

Zsebit is megnéztük, 2500 grammra tippeli az UH gép... Lilu 4,5 héttel idősebben született, ő akkor volt 2880 gramm... Lehet, hogy jobb lett volna, ha fordítva lett volna a császár-sima arány? Ez alapján amúgy 2 hét alatt hízott a Drágám fél kilót...

Megkérdeztük a Hebamme-t, hogy így, hogy még mindig szoptatok, megúszom-e a tejbelövellést? Azt mondta, valószínű igen! :D Valakinek tapasztalat erről? Laikusként én is ezt gondolom, hogy így, hogy van tej a mellemben, nem kell, hogy megint OLYAN legyen, mint Liluval... Az kemény volt (szó szerint!)... Nem tudtam lerakni a kezemet, úgy bedurrant, pedig aztán nincs nagy mellem... :$ :D Jajj, milyen fura lesz egy icipici kisembert szoptatni megint! :)

Tegnap bekerült a hálóba Zsebi ágya... :) Beleraktam az összes Newborn és 56-os méretű bébiruhát, azt hiszem, nem lesz szükségünk nagyon ebből a méretből már semmire... (főleg, hogy még angol ebay-ről is lőttem néhány ruhácskát...) Most már csak abban bízom, hogy jó lesz rá az 56-os, és nem 62-68-al indítunk, mert abból azért van hiány...

(bár úgy néz ki, mintha semmi rendszer nem lenne benne, esküszöm VAN! ;) )

Még a baldachin hiányzik róla (eltűnt... :( ), rácsvédő tuti, hogy nem lesz körben, mert attól már Liluval is kikészültem... Eszméletlenül idegesített, hogy nem látom az ágyban fekve a kisbabámat... Amúgy is teljesen felesleges, amíg nem kezd el forogni-pörögni.

Tegnap este, mikor Levi jött be lefeküdni, odaköszönt a kiságynak, hogy "Szia Tücsök!"... Olyan jó volt hallani ezt tőle! Annyira ritkán mutatja ki az érzelmeit Zsebi felé... :( TUDOM, hogy szereti, TUDOM, hogy várja, tudom, hogy fél szemmel szokta lesni a pocakomat, és igyekszem is ezeket elfogadni, és beérni "ennyivel". de néha olyan kis elégedetlen vagyok... :$ Úgyhogy az ilyen beszólásai teljesen ellágyítanak... :)

Én meg bálnulok el asszem... Alig tudom becsukni a kocsi ajtaját, mert nem tudok rendesen kihajolni... Kiszállni is alig bírok... Pedig a Swift nem egy alacsony kocsi... Milyen jó, hogy nem valami Ferrarink vagy hasonló sportkocsink van! :) Lilu lassan gyorsabban felmegy a lépcsőn, mint én... egy 2 órás bevásárlást már nem bírok... :( Pedig én még be akartam menni a belvárosba egyedül, villamossal, csavarogni, babaruhákat nézegetni (nem 56-osat! ;) ), papírboltba is kéne mennem... De nem fog menni... :( Nem merek egyedül bemenni... Mire Anyukám kijön, már a 37. héten leszek, még nagyobb leszek, még nehezebb... Levivel meg Liluval meg nem egy nagy élmény csavarogni, őket más érdekli, mint engem... (nem is értem... :D) Mindehhez hozzájön ez a szürkésfehér idő... Vagy az eső esik, vagy a hó, de elég szutyok idő van, és hideg...

Szóval kezdek cseppet nyűgös lenni... :( Vasárnap már leküldtem őket csavarogni, mert takarítani akartam és idegesítettek... :$ De azt hiszem, jobb volt, hogy lementek egy kicsit, ők játszottak a hóban, én meg takarítottam, és nem kötöttem bele senkibe, nem bőgtem egy hatalmasat, és még rend/tisztaság is lett! ;)

Még max 6 hét van hátra... Addig csak elviselnek valahogy... :D

Hétfő: gyerekdoki

Sajnos nem jött össze, amit elterveztük, miszerint Zsebivel együtt megyünk csak legközelebb dokihoz, Lilunak akkor lesz majd a 2 éves státuszvizsgálata, Zsebinek meg az egy hónapos.

Szombaton vettük észre, hogy valami pöttyök vannak Lilu tenyerein, mind a kettőn. Gombára tippeltünk, Levi kért ma időpontot, délután 3-ra kaptunk is.

Doki szerint inkább vmi allergia, kapott rá Fenistil cseppeket, ennyi... Az, hogy mire lehet allergiás rejtély... Lehet, hogy vmelyik boltban fogott meg valamit, vagy a kesztyűtől, nem tudjuk...

Ha már ott voltunk, megkérdeztük, hogy mit lehetne tenni a fejbőrével - nagyon csúnyán koszmós :( - azt mondta, unalmas perceinkben kapirgassuk... :D Lilu utána magyarázta, hogy a "dottóbácsi csikizte fejemet!" :D

Arra is rákérdeztünk, hogy nem túl sovány-e. Ugyanis, decemberben még 10,2kg volt, most meg csak 10,1 és ez engem zavart. De erre is megnyugtatott, hogy hullámokban növekednek a srácok, illetve mi is vékonyak vagyunk (úgy amúgy, most ugye nem annyira... ;) ), nincs semmi gond.

Szóval, bár nem jött be a tervünk, és kénytelenek voltunk dokihoz menni, de ennél nagyobb bajunk sose legyen! ;)

Amúgy, érdekesség képpen: nemrég Lilu kicsit meg volt fázva, gondoltam adni kéne neki C-vitamint, Levit elküldtem a patikába, hogy vegyen vmi gyerekvitamint, ártani nem árthat. A patikában úgy néztek rá, mint egy UFO-ra, NINCS gyerekvitamin, minek az, egyen a gyerek gyümölcsöt... :) Végül is... :)

Ó, majdnem elfelejtettem! Lilunak már 9 foga van! :)

Holnap meg nődokihoz megyünk...

Fránya hormonok!!!!!

Kezdek meghülyülni... De tényleg!!! :)

Ma Ikeáztunk. Ebben nincs is semmi extra... Ebédeltünk... Lilu utána bement egy kisbódéba, ami gyerekeknek volt felépítve. Utána ment két kislány, akik ugrabugráltak. Lilu annyira élvezte, hogy ott vannak a lányok, hogy ugrálnak, hogy játszanak, hogy hangosan sikongatott, kacagott, csujjogatott... A lányok persze nagyon nem foglalkoztak a babával... Én meg csak néztem a lányomat, és elkezdtem bőgni... (most is...) Csak azon, hogy mennyire tiszta, természetes, ösztönös, boldog, vidám, előítéletektől mentes... mennyire feltétel nélküli... (+ hogy ő még mennyire nem veszi észre, és nem tudja, ha valakinek nyűg... De aztán a lányok szíve is ellágyult ám! ;) Főleg, miután Lilukám odament hozzájuk, és megsimogatta őket...)

És én csak ültem, és potyogtak a könnyeim, a fullosan fullon lévő étteremben... Törölgettem a szemem, közben röhögtem magamon, hogy hogy lehetek ENNYIRE hiperérzékeny??? (és vajon mit gondolt rólam az a leányzó, aki majdnem szemben ült velem? :) Teljesen elképedve nézte, hogy bőgök...)

Írtam már korábban is, hogy mennyire érzékeny lettem, de azt hiszem, fokozódik... Eddig legalább nyilvános helyen nem sírtam... Csak itthon... De itthon is mindenen... Ezt ki fogom nőni? Vagy tanuljak meg ezzel együtt élni? A terhesség miatt van? Vagy az Anyaság miatt? Ha mindkét gyerekem itt lesz már a szemem előtt, és ők éppen egymást fogják szeretni, akkor mennyire fogok bőgni???

Mese nincs... muszáj lesz a zsebembe rendszeresíteni egy tizes PZS-t...

Szellemek?

Azért ez egy kicsit ijesztő volt...

Vacsi közben, teljes csend volt a lakásban (=nem ment semmi TV), mikor Lilu megszólalt: "Valaki zörög a szobában..." Elsőre-másodikra nem értettük mit mond (azt hittem, azt mondja, hogy "van két török a szobában" :D), aztán leesett... Levi mondta neki, hogy hát szóljon rá, hogy ne zörögjön! Lilu szólt is, hogy "ne zörögj!", aztán...: "nem hallja"... :-O

Tudom, hogy sokan vadnak tartják az elképzelést, de én (mi) hiszek benne, hogy a gyerekek még látnak olyan dolgokat, amiket mi nem. Olvastam erről elképzeléseket, hogy a társadalmi szokások-elvárások-normák ölik ki ezt a látást a srácokból. Hisz, mikor pl, olyat mondanak, hogy "ott a néni" a szülők meg hajtogatják, hogy "ugyan kicsim, nincs ott senki!", meggyőzik a gyereket, hogy nincs ott senki, és egy idő után már nem lesznek fogékonyak ezekre a dolgokra...

Régen láttam már a Mary Poppinst (meg lehet azt szerezni valahonnan? ;) ), de arra élénken emlékszem, hogy az ikrek két éves korukig beszélgettek egymással, és senki más nem értette őket, csak Mary, majd, mikor betöltötték a kettőt, ezt elvágták, és már egymást sem értették, maradt a "mindenki számára érthető-hallható" bababeszéd...

Ha már bababeszéd... :) Csörgött ma a telefonom, mondtam Lilunak, hogy csörög, ő meg közölte, hogy "Liluka kapott ímélt!" :D kérdeztem, hogy kitől, azt mondta "Ítitől" (előtte az E.T. plüssel játszottunk). Még jó, hogy nem 21. századi a gyerek! :D

Extra doki...

Ma, soron kívül is meglátogattuk a "dottóbácsi"-t...

Nincs nagy gond, csak összeszedtem valami frányaságot, és jobbnak láttam elmenni hozzá, mint várni jövő hét keddig, mikor amúgy is megyünk. Túl jó hírek nincsenek. Ott indult, hogy a vizeletemben vért találtak, a vérnyomásom meg egy cseppet magas volt (de a végén megismételtük a mérést, akkor már jobb volt, valószínű az indulás előtti kávé miatt, és amiatt, hogy cseppet izgultam volt magasabb a szokottnál).

Antibiotikumot még nem kaptam, azt mondta a doki, hogyha keddig nem múlik el a vér, majd akkor. Nem tudni, mitől van, mert nincs olyan panaszom, ami bármiféle húgyúti fertőzésre utalna...

A frányaságra meg kaptam krémet... :S

Ha már ott voltunk, csináltak CTG-t is, minden oké, méhszáj zárt (azért ez nagy parám mindig... Aztán meg majd alig fogom tudni kivárni, mikor lesz már végre "nyitva az aranykapu" -by Cucka).

Szóval kedden megyünk legközelebb, akkor ott lesz a Hebamme is, akit amúgy hivatalosan is felkértünk, hogy legyen a MI Bimbammunk. Az előző, akiről már meséltem (Kati), megkönnyítette a döntésünket, megbántani nem akartuk, hogy most nem őt választjuk, így elég sokat dilemmáztunk, de kiderült, hogy nyáron szült, így most nem dolgozik... :)

Azt meg még nem is írtam, hogy február 16-án megyünk a kórházba, körülnézni, és, ha jól értettem Levit, szüléstervet írni... ;) (Kíváncsian várom a dolgot, ugyanis valószínű Lilut is visszük magunkkal... Remélem, azért fogunk tudni mellette arra is figyelni, amire KELL..........)

33+0

Beléptünk a 34. hétbe... Hivatalosan 3 hét múlva már nem számítana Zsebi koraszülöttnek... És már kevesebb, mint 50 nap van hátra...

Én meg csak kapkodom a fejem... Hova tűntek a hetek? Mindjárt február! Mindjárt jön az Anyukám! (nincs 1 hónap sem addig már!) (nyehehe... ez rímelt... :DDD)

Egyre nagyobbnak érzem magam... Már nem kényelmes a Levi által diktált séta-tempó, Lilu apró lábain való tipegés sokkal jobb... (Levi hogy örülhet nekünk... :D)

Az alvással nem lennének igazán gondjaim, ha nem akarnék álmomban megfordulni... Először fordulok ÉN, aztán viszem magammal a pocakot... Ha Lilu nem zavar meg, akkor csak max 1x kelek fel mosdójáratra. (bár, ha jobban belegondolok, lehet csak Lilu miatt kelek fel, és ha már úgyis fent vagyok, pisilek?? hmm...)

A gyomorégés mostanság békén hagy (KOPP-KOPP-KOPP), köszönhetően annak, hogy áttértem a vízre a mindenféle lötyi helyett.

Lassan össze kéne készíteni a kórházi pakkot... Meg ki kéne mosni Zsebi ruháit... Meg át kéne vinni a babaágyat a hálóba...  (meg Lilut le kéne szoktatni az éjszakai kelésről... :S) Meg meg kéne rendelni a szekrényét a legkisebbnek... Meg dönteni kéne a nevét illetően...

Levi tegnap azt mondta a kollégáinak, hogy mikor alszom, lehet hallani, hogy "tikk-takk... tikk-takk..." beindult a visszaszámlálás...

Most éppen nem félek... :) Most éppen nagyon kíváncsian várom, milyen lesz, mikor már minden más lesz?! Mikor már KÉT gyermekem lesz...

Lilu továbbra is sokszor simogatja, puszilgatja a Tesót. Mondja is, hogy "Lilukának lesz Tesója" :) Olyan édesek, mikor szopi közben simogatja a pocakomat, Zsebi meg odabújik...

Zsebi hihhhhhetetlen aktív kisember... Azért remélem, lassan visszavesz a tempóból, állítólag a vége felé nyugisabbak a babák... Szeretném már látni-érezni ezt a bizonyos nyugisságot! ;)

Íme a mai csupasz valóság...:

(nem lettek túl jók a képek, egyre kevésbé férek bele a karnyújtásnyi távolságba :D)

(amúgy az előbbi mérlegelésen 62,1kg voltam, ami fura, mert esténként jó egy kg-val több szoktam lenni... de ez alapján +7kg-nál járok)

A Meglepetés...

Péntek este megbeszéltük Levivel, hogy szombaton időben kelünk, és megyünk piacra.

Szombat reggel Levinek csörgött a telefonja (legalábbis én azt hittem, de kiderült, hogy az ébresztője volt). Én visszaaludtam, fél 10-kor keltem, Levi sehol... Írtam neki az ágyból ( :D ), hogy "KV?", ő meg visszaírt, hogy nincs itthon... MIVAAAAAN???? :-O

A konyhaasztalon egy levélke várt, hogy el kellett mennie, 10 után jön, van egy meglepije, örülni fogok nagyon...

Nekem meg járt az agyam, járt az agyam, hogy hol lehet... Gondolkodtam, hogy lehet valakiért a reptérre ment? De kiért?? Anyukámmal előző nap beszéltem, szombaton reggelre ment dolgozni, nem volt titokzatos, nem valószínű, hogy ő jönne... De akkor ki??

Lilu felébredt, reggelizett, közben néha kikukkantottam az ablakon, hogy megjött-e Levi. Egyszercsak megláttam a parkolóban az autót... Mentem az ajtóhoz, kukucskáltam, hallom, hogy mondja valakinek, hogy "én kinyitom az ajtót, te meg menj előre!" gyorsan befejeztem a kukucskálást, nem akartam elrontani a saját meglepimet! De ekkor már tudtam, hogy TÉNYLEG jön hozzánk VALAKI! :-O

Kinyílt az ajtó...

És ott volt az én Drága Barátnőm, akivel 2005 nyarán találkoztam utoljára... Volt nagy sírás-rívás... :) Annyira nagyon örültem Neki!!!!

Már január eleje óta tudta Levi is, Ildikám is, hogy jön, előttem meg titkolóztak, SEMMIT nem sejtettem az egészből...

Ildika a héten mondta, hogy vett a gyerekeknek ruhákat, ha időben feladja, szombatra ide is ér... :) Ideért, Ő maga hozta el... :)

Lilunak egy csepp fenntartása sem volt "Ildike"-vel szemben, azonnal adott neki puszit, sokat játszottak együtt a hétvégén. (Sőt, szombaton, Ildikó tiszteletére annyira fel volt pörögve, hogy esélytelen volt a délutáni alvás... Megint előjött az, hogy az alvás pazarlás, és ne gondoljunk olyan balgaságokat, hogy Liluci aludni fog, mikor esemény van!)

Ildikóm csak egy hétvégét töltött nálunk, ma este már ment is vissza a gépe Londonba (előtte Amerikában élt, emiatt nem találkoztunk ily sok ideig :( ), de szerintem nagyon tartalmas volt ez a pár óra, amit együtt töltöttünk! Kipletykáltunk mindenkit, megbeszéltünk mindent, sétáltunk egyet a Rajna parton, nosztalgiáztunk, sütöttem pogit... Jó volt... :) Csak rövid... :(

De idénre tervben van egy londoni kiruccanás részünkről, és remélem, Ő is tud még idén jönni hozzánk! Az biztos, hogy a következő találkozásig nem vagyok hajlandó 4,5 évet várni!