5 éve, pontosan ebben a percben született az eslő bejegyzésem...
5 éve még az egyszobás lakáskánkból írtam, Levi éppen dolgozott, a macska meg akkor kezdett betegeskedni...
rengeteg minden történt velünk az elmúlt 5 évben! És nagyon örülök, hogy leírtam oly sok mindent! Bár, néha lehettem volna részletesebb... :)
Igazán akkor kezdtem el írni, mikor Lilu elindult felénk, addig nem nagyon tudtam. Meséltem volna én sokat a melómról, a kollégákról, de azt meg nem akartam kikiabálni...
Szeretem visszaolvasni, hogy mi minden történt velünk, hogy vártuk Lilut, hogy vártuk Danit, milyenek voltak kicsinek, mikor milyen érzések dúltak bennem, merre jártunk...
Most mégis költözök...
Nem vagyok benne biztos, hogy végleges a döntésem, de egy próbát megér. Új kihívások, új felület, új külső, és egy icipicit új tartalom is lesz benne... ;) Csak megmaradjon a lelkesedés... :)
5 év alatt 966 bejegyzés született ( pár hónapja még azt hittem meglesz az 1000, de ha nem teszek érte... ) és 8526 komment (ami nem valós szám, mert van benne spam is, és nem tudom, hogy az eltűnteket számolja-e?) A statisztika csak 2010. január 1-től működik, az alapján a leglátogatottabb nap 2010.március 5. volt, kisDani születésének a napja...2055X lett letöltve az a bejegyzés! :-O és 697 látogatót jelez a freeblog...
A legtöbben Csöppkétől jöttök (8858x 2010.01.01-től), a második helyezet Vörösbegy régi fióka blogja lett (8405), a harmadik pedig Cucka régi blogja (7080). Érdekes, hogy a már rég nem működő blogokról is jöttök! (Linkgyűjtőként használjátok? Ez most komolyan kíváncsivá tett! :))
A statcounter szerint (2010. 08. 09. óta) naponta átlagosan 330 oldalletöltés van, 224 egyedi látogató, 75 első látogató, 149 visszatérő... És úgy bánom, hogy ezek a statisztikák nem éltek még 5 évvel ezelőtt! :(
Érdekes, hogy az első olvasóim (VB, Szőlő, Pöttye, Ditti, Dorka...) már nem is blogolnak, és nem is kommentelnek, ha járnak még erre egyáltalán. Egyetlen blogger maradt köztük, Vörösbegy... Nekem nagyon hiányoznak a többiek... :(
- - - - - - - - - -
találtok meg mostantól...
(katt az "itt"-re! ;) )
Köszönöm, hogy itt voltatok, sok szeretettel várlak Benneteket odaát! :)
Pénteken az oviban lámpásos felvonulás volt. Délután 5-re kellett visszamennünk (Levi fél 5-re ért haza, de sikerült pontosnak lennünk!), olyan jó sokan voltak! :)
A gyerekek festettek lámpásokat, nekünk csak világító pálcát kellett vinnünk.
Volt egy kis műsor, énekeltek, előadták Márton/Martin történetét, majd lesétáltunk a Rajna partra.
Gyülekező a csoportban
A műsor
Mikor megláttam, hogy Lilu régi barátnői (Lili és Franciska akik már ugye iskolába járnak) is eljöttek, könnybe buggyant a szemem... Úgy örültem nekik!! :) Ezt még fokozta, hogy amikor az ovisok kijöttek a csoportból, a két nagylány kiabáltak, hogy "Lilla! Lilla!" :)
A felvonulás alatt nem láttuk őket, de utána visszatértünk az oviba, ott végre egymásra talált a három grácia. Olyan jó volt nézni őket! A testbeszédük mindent elárult... (van egy ilyen fura szokásom, hogy elemzem az emberek testbeszédét... :) A villamoson ülve is szoktam nézegetni az embereket, hogy milyen kapcsolatuk lehet egymással... :D) Ölelték Lilut, együtt csúszdáztak, Franciska az ölébe ültette...
Nagyon jó volt őket újra együtt látni!
Főleg, mert a fejembe vettem, hogy Lilunak nem jó az ovi... :-S Nincs igazán semmi, ami erre utalna, de mégis... Milyen rossz lehet már neki, hogy a barátnői kirepültek, és még németül sem tud szegényem? A múltkor meglestem, mikor az idvaron játszott, egyedül... :( Igaz, kis idő elteltével néhány fiú odament, és ők is hintáztak, de akkor is, olyan magányosnak láttam... :( Úgyhogy Levi megkérdezte Michaelat, hogy minden ok-e Liluval, játszik-e a többiekkel, vagy kuksol egyedül a sarokban? M. röhögött... Lilu kuksolni? egyedül? soha! :) Jól elvan, a nyári szünet után elkezdett halandzsázni, de semmi gond nincs vele! Úgyhogy kicsit megnyugodtam... :)
Bejegyzések visszaállítva, már "csak" a kommentek tűntek el, arra azt hiszem, remény sincs, hogy visszajöjjenek... Még így is jobb, mintha eltűnt volna minden...
Jellemző, hogy kb 2 hónapja mondtam Levinek, hogy valahogy le kéne mindent menteni, mert mi van ha... ...ha pont ilyen lesz, mint ami tegnap volt... Lehet maradnom kéne a füzetnél... Úgysincs már igazán kedvem blogolni... Olyan fura... Olyan egyoldalú... A családomból is olvasnak néhányan, de nem ír szinte senki, így nem is tudom igazán, hogy ki olvas... De ez így olyan kényelmes nekik. Meg a többi személyes ismerősömnek, akikkel 4-5 éve nem is találkoztam... Tudnak rólunk mindent, de én nem tudok senkiről semmit. Meg nem is vagyok biztos benne, hogy akarom, hogy a sejtett olvasóim tudjanak rólam mindent. (És most NEM a legszűkebb családomról beszélek, meg nem arról az 1-2-3 barátnőmről, akivel egyébként is beszélünk! )
Szóval nem tudom, hogyan tovább... Majd még kitalálom...
(de az is elég jellemző a "blogolási kedvemre", hogy pl nem csinálok már sablont, a 2 ÉVVEL ezelőtti őszit állítottam vissza legutóbb, ahol Dani még "Zsebi" néven szerepelt, és ahhoz is lusta vagyok, hogy másik fejlécet csináljak... kb 3 kattintás lenne, de nincs kedvem hozzá... :-S)
Egyébként meg hétfőn lesz 5 éves a blogom... :)
Egyik nap fájt a fejem. Lilukám mondta, hogy majd ő meggyógyítja... Legugoltam hozzá, ő két kézre fogta az arcomat, megkért, hogy csukjam be a szemem, és énekelni kezdett...
"Virág nyílj ki már,
Bimbód feszítsd szét
Hozd vissza nekem
Mi enyém volt rég
Enyém volt rég..."
...én persze bőgtem... És már nem is fájt a fejem! :)
Dani 5 leggyakoribb szava, kifejezése:
- ciciz! Peesze! (cicizünk, persze...)
- óás! (mostanában minden óriás... :) )
- énisz! (mint a Kispipi és Kisréce című mesében... Mindenre: "én is!")
- kiszász! (etetőszékből kiabállva, "kiszállsz")
De az én egyik kedvencem a "noszi" ami a zokni... :) amire mondja, hogy "jajj! lecuszo!" (jajj, lecsúszott). Meg amikor mondja, a pelusra mutatva, hogy "tati... bleee..." :D
Hazament a barátnőm... :( Már most nagyon hiányzik! Dani is kereste reggel... ("Dudi?!")
Nagyon jó volt, hogy itt volt, extra jó, hogy Levinek hosszú hétvégéje volt, így tényleg tudtunk csavarogni, igazán barátnőzni...
Voltunk ugye koncerten, shoppingoltunk 4X is, családilag meglátogattunk egy parkot, amit régóta meg akartunk nézni, és sokat sokat kreatívkodtunk... Annyira jó volt tegnap kint ülni az erkélyen, és üvegmatrica-hópihéket festegetni, miközben beszélgettünk... (bár, ha jól emlékszem csak én beszéltem... :D)
Nagyon nagy segítség volt, hogy itt volt, Dani -természetesen, mikor máskor?- fogat növeszt éppen, úgyhogy kellőképen nyüssz volt, de "Dudi" mindig a helyzet magaslatán volt, és sikeresen elterelte Dana gondolatait, mikor visított, hogy "ciciz! Peesze!". (mármint Dani visított, nem Juli... :D)
Dani nagyon közvetlen és barátságos volt vele, teljesen meglepődtem! Kb fél óra után hallottuk tőle először, hogy "Dudi", hirtelen fel se fogtuk, hogy ez bizony egy határozott "Juli" volt tőle...
Lilu is a szívébe zárta, jókat színeztek, rajzoltak...
Nagyon jó volt, remélem, lesz még ilyen!!! ;)
...bár, nézőpont kérdése...
Reggel nekikoccant az egyik dekormanó a TV-nek, azzal a lendülettel leesett a manó feje...
...aztán Dani játszott a hógömbökkel. És az egyiket nekikoccolta a másiknak, ami betörött...
...majd letört a körmöm..
...a KV persze kilöttyent...
...mondtam Julinak, hogy csak pöttyösbögrém ne törjön....
...de délután azt is sikerült... :(
Szóval ebből a nézetből nem az én napom...
De, ha onnan nézem, hogy a manó betörhette volna a TV-t, a hógömbök között volt egy Velencéből, egy Londonból, kettő Írországból, és egy a nem-messzi Karlsruheból a Niciből, és ezek közül Dani az egyetlen "emléktelen" karlsruhei-t törte össze, illetve a pöttyösbögrém simán pótolható, mert emlékszem, hogy hol vettem, és tudom, hogy van még, akkor végülis szerencsés napom volt... :)
Péntek este - életemben először...- végre sétáltam az éjszakai Mannheimben... :) Én mentem ki a barátnőm elé az állomásra... :) Olyan jó volt látni őt leszállni a vonatról!!!! Még a szemem is bepárásodott, pedig nem is volt olyan hűderégen, hogy utoljára találkoztunk... :)
Hazafelé is gyalog jöttünk, (felzavartuk szerintem az egész környéket a bőröndje húzásával... ) jót beszélgettünk, és túrórudit majszoltam. Éjjel fél 1-kor... :D
Szombaton délelőtt elszaladtunk kettesben boltba, délután pedig nekiálltunk készülődni. Szombat este volt ugyanis A Koncert, amire hónapok óta készülök. Mikor nekiálltam öltözködni, sminkelni, akkor tudatosult bennem, hogy MOST LESZ A KONCERT!!! :-)
Tekintve, hogy a város olyan részére mentünk, ahol még soha nem jártam, egy cseppet izgultam, nehogy fent maradjunk a buszon... Bár más volt kiírva a buszon, mint amit a telefonom mondott, hogy ki lesz írva, sikeresen megérkeztünk.
Odabent, mikor megláttam a pólókat, tudtam, hogy mindig bánni fogom, hogy nem vettem meg, így "egyszer élünk" felkiáltással vettem magamnak egy pólót... :D
(Pedig amúgy baromira nem szokásom ilyenféle hülyeségekre költeni...)
És nagyon örültem neki... :D (és hirtelen értelmét vesztette az a fél óra, mikor álltam a szekrény előtt, hogy "mit vegyek feeeeeeeel????" :D)
A koncert eszmletlenül nagyon jó volt... Csodálom, hogy nem ment el a hangom... :) A kezem viszont két napig fájt, annyit tapsoltam. Nagyon jól éreztem magam, de még egyszer másfél órát simán elviseltem volna csak Sunrise Avenue számokkal... :)
![]()
Egyelőre nem találtam infót, hogy mikor jönnek Mannheimbe legközelebb, de az már biztos, hogy megoldom, hogy ott legyek!! ;)
Julifertől meg nagyon kedves volt, hogy eljött velem... Ő nem igazán ilyenfajta zenét hallgat, mégis úgy tűnt, hogy élvezi! :)
Ja? És rájöttünk, hogy öregek vagyunk... :D Mikor a végén a szintetizátoron bejátszottak néhány dallamot, (2Unlimited-No Limit, BSB-Everybody) alig néhányan ismerték fel... :)))))
ha nem mondhatom el senkinek, elmondom mindenkinek!
![]() |
|
RSS
balinto 2006